Ezzel nem csupán az élelmiszerveszteség és –pazarlás mértékét lehet csökkenteni, de számos, az élelmezéshez és környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódó Fenntartható Fejlődési Cél megvalósításához is közelebb kerülhetünk.
Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete 2019 kiadvány szerint a learatott élelmiszeralapanyagok 14%-a megy veszendőbe még azelőtt, hogy kereskedelmi forgalomba kerülne – vagyis még a gazdaságban, a feldolgozás, tárolás és szállítás közben. Ez természetesen egy átlag, a konkrét számok térségenként és terményenként eltérnek.
Káposztát szednek Sierra Leonéban. Fotó:©NOOR for FAO/Sebastian Liste
A jelentés új módszertant vezet be az élelmiszerveszteség mérésére, részben azért, hogy a gyengepontok az értékláncon belül könnyebben azonosíthatók legyenek. Ezek azok a momentumok, ahol az élelmiszerveszteség mértéke kirívó, esetleg a legnagyobb az élelmezési és gazdasági negatív kihatása.
Egyúttal a FAO az élelmiszerpazarlás csökkentésének szükségességére is felhívja a figyelmet, ami a kereskedelem és fogyasztás szintjén történik, és leggyakrabban az élelmiszerek rövid szavatossága és a megváltozott vásárlói szokások miatt következik be.
„Az élelmiszerveszteség és –pazarlás csak akkor mérsékelhető érdemben, ha megoldásaink a probléma megértésén alapulnak,” – mondta a FAO főigazgatója, Csü Tong-jü a jelentés előszavában. Ugyanitt felteszi a kérdést, hogy „miként engedhető meg, hogy több mint 820 millió éhező ember mellett kidobunk ételt.”
A kritikus pontok megtalálása
A jelentésből leszűrhető, hogy az élelmiszerveszteség és –pazarlás mértéke árucsoportonként, értéklánconként és régiónként eltérő, továbbá, hogy a problémát ott lehet orvosolni, ahol a számok a legrosszabbak.
Általánosságban elmondható, hogy a zöldségek és gyümölcsök esetében nagyobb a kár mint a gabonaféléknél és hüvelyeseknél az értéklánc egészén, kivéve a termelő és szállítás fázisát Kelet- és Dél-Kelet Ázsiában.
Az alacsony jövedelmű országokban a friss zöldségek és gyümölcsök a fejletlen infrastruktúra miatt romlanak meg, például a rossz tárolás vagy épp a megfelelő tárolási lehetőségek miatt.
Hiába az adekvát tárolási lehetőség, a magas jövedelmű országokban is előfordul veszteség az értéklánc ezen pontján, leginkább a technikai problémák, a hőfok és páratartalom rossz beállítása és a túlzsúfoltság miatt.
A jelentés számtalan esettanulmányon keresztül mutat rá azon momentumokra, ahol a veszteség a legnagyobb mértékben történik. A helytelen betakarítás egy ilyen mozzanat minden élelmiszeralapanyag esetében, emellett a nem megfelelő tárolás, kezelés gyakori ok, melyekért a gazdák a felelősek. A gyökérzöldségek és gyümölcsök kapcsán a csomagolás és a szállítás az igazán kritikus pillanat.
Használjuk a megfelelő ösztönzőket!
A jelentés a probléma gyökereinek feltárására és kezelésére szólít fel és ehhez ad ajánlásokat és segítséget.
Az élelmiszerveszteség és –pazarlás csökkentése költségekkel jár, amit a termelők, gyártók és fogyasztók akkor vállalnak, ha az abból származó előnyeik jelentősebbek. Ezért az ösztönzőknek ezen előnyöket kell növelni vagy a már meglévő előnyökről kell jobb információt biztosítani.
A FAO támogatja az országokat a nehézségek és várható pozitvív hatások elemzésében a hatékonyabb intézkedésekért, köztük például az élelmiszerek pazarlására való figyelemfelhívás az élelmiszergyártók és –fogyasztók körében, hogy ezáltal lehessen a döntéseiket jobb irányba befolyásolni.
Mindemellett a jelentés megjegyzi, hogy az élelmiszerveszteség és –pazarlás csökkentését célzó intézkedéseknek koherensen kell történniük, és az utólagos nyomon követés és felülvizsgálat sem kihagyható lépések.
