Fulladásos halált okozhat a párlatfőzés
A borászok már tudják, de a párlatfőzők számára is komoly veszélyforrást jelent az erjedés során történő gázképződés. Ahogy a borospincékben a must erjedése során, úgy a párlat készítése során a gyümölcs erjesztésekor is úgynevezett mustgáz keletkezik. Ez az alattomos, színtelen és szagtalan gáz sok balesetet okozott már hazánkban, miközben néhány egyszerű és jól bevált módszerrel könnyen elkerülhető lenne a tragédia. A zárt térben történő erjesztés során már egyetlen gyertya meggyújtása is célravezető lehet az esetlegesen felgyülemlett mustgáz kimutatására, de a legbiztosabb egy megbízható szén-monoxid érzékelőberendezés beszerzése, amely azonnal jelez, ha baj van.
Robbanás- és égésveszély a lepárlásnál
Az otthoni párlatfőzés okozta balesetek többsége a lepárlás közben történik. A kisebb égési sérülésektől a „szimpla” tűzeseteken át a robbanásokig, szinte mindenre találunk példát az elmúlt időszakból. A Pálinka Nemzeti Tanács szerint a legtöbb balesetet az összetákolt, nem szakszerű készülékek, illetve az alapvető biztonsági előírások betartásának mellőzése okozza. Fontos tehát, hogy biztonságos, a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelő berendezést használjuk, és lehetőség szerint ne tároljunk ott az elkészült magas alkohol tartalmú terméket, ahol a lepárlást is végezzük, és ügyeljünk arra, hogy nyílt lánggal vagy más gyulladást előidézni képes eszközzel ne érintkezzen a párlat.
Szemfényvesztő, kerítésszaggató, körömlakklemosó és a magzamat
Az utóbbi idők legtragikusabb, néhány médiumban tévesen „pálinkás”-nak aposztrofált balesete Dámócon történt, ahol többen kórházba kerültek, négyen pedig életüket vesztették, mert mérgező vegyületeket tartalmazó szeszt fogyasztottak. Az italpancsolás egyrészt közönséges bűncselekmény, másrészt az említett esetnek semmi köze a párlatfőzéshez. A folyamatnak viszont természetes velejárója, hogy a kívánatos középpárlat mellett elő-, és utópárlat is képződik, ezért nagyon fontos a frakciók szakszerű szétválasztása. Ezen frakciók közül az előpárlat a veszélyesebb, ilyenkor metilalkohol és például etil-acetát keletkezik. Élvezeti értéke, a körömlakk-lemosóra emlékeztető illata (erről jól felismerhető) és csípős, kellemetlen íze miatt viszonylag csekély, ezért a kihozatali arány fokozásán túl semmi nem indokolja a középpárlatba engedését. Megfelelő elválasztási gyakorlat mellet is a leghatékonyabban analitikai vizsgálattal tudjuk kizárni ezt a veszélyfaktort, bár ennek természetesen van költségvonzata is.
A csonthéjas gyümölcsökből készült párlatok aromatikájában fontos szereppel bír az úgynevezett magzamat. Ennek fokozására számos eljárás létezik, de semmiképp nem elfogadható, hogy magozás nélkül kerüljön feldolgozásra a kérdéses gyümölcs. Az elmaradt vagy roncsolt magokat eredményező magozás következtében többek között a megengedett határértéknél nagyobb mennyiségű, az egészségre súlyon káros hidrogén-cianid és etil-karbamát kerülhet a cefrébe. Ennek elkerülése érdekében a gondosan elvégzett magozást és a kierjedt cefre mielőbbi lepárlását ajánljuk!
A tárolás veszélyei
A párlat tárolása sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Sokan a jól bevált üvegpalackok helyett fém vagy műanyag edényben tárolják a kész párlatot, pedig az alkohol a helytelenül megválasztott anyagú tárolók esetében bizonyos fémeket és a műanyagot is oldhatja. Ezáltal olyan anyagokat is bevihetünk a szervezetünkbe, amelyek hosszú távon károsak lehetnek. Számos történet kering réztől megkékült párlatról vagy 60 fokos párlat által feloldott műanyag kannáról, rosszabb eseten saját magunk is találkozhattunk már ilyennel. A szakértők szerint a legbiztonságosabb és egyben legegyszerűbb megoldás az alaposan megtisztított üvegpalack, amin valamilyen módon feltüntetjük, hogy párlatot tartalmaz, így a balesetek és félreértések is elkerülhetők.
Kellő szakértelem nélkül ne fogjunk hozzá!
Az igazán jó minőségű párlat elkészítéséhez jó minőségű gyümölcs, megfelelő, biztonságos felszerelés és szakértelem szükséges. Az érdeklődők rengeteg fórumon elsajátíthatják a minőségi párlatfőzés részleteit, hosszabb, összetettebb és rövidebb, gyorstalpaló jellegű képzési formák is az érdeklődők rendelkezésére állnak.
Párlat nem egyenlő pálinka
A párlat egy gyűjtőfogalom, ebbe a kategóriába tartozik minden erjesztett alapanyagból lepárlással készült szeszesital, például a pálinka is.
Pálinkának a 2008. évi LXXIII. törvény alapján csak azt a szeszesitalt nevezhetjük, amely 100 százalékban Magyarországon termelt nemes vagy vadgyümölcsből, szőlőtörkölyből vagy aszú-szőlőtörkölyből készült, valamint nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot. Fontos, hogy a készülő ital csak akkor lehet pálinka, ha Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és palackozták, a végeredmény pedig minimum 37,5 v/v %-os, maximum 86 v/v %-os lehet.
