Szeretném megosztani néhány fenntartható táplálkozással kapcsolatos gondolatomat, ám előtte beszámolnék egy nemrég történt eseményről.
Volt szerencsém részt venni a Fit4Food2030 budapesti kezdeményezésén, amelyen civil szervezetek a közszféra és a magánszektor képviselőivel együtt keresték, kerestük a választ, hogy milyen az az élelmezési rendszer, amely képes lesz vagy lenne megfelelni a jövő kihívásainak. Az eseményt az ESSRG Kft. szervezte, amely egy hazai társadalom- és környezettudományi kutató cég. Külön köszönet a nagyszerű vendéglátásért! A találkozón szó szerint a termőföldtől az asztalig voltak jelen szereplők, így a széles látószög garantálva volt.
Nagy volt az egyetértés abban, hogy a jövő táplálkozásának a termelők, a természeti környezet és nem utolsó sorban a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell vennie. Hogy ezen belül pontosan mi az optimális, ebben természetből fakadóan akadtak egyéni eltérések. Például a közösségi célok vagy a minőségi élelmiszer nem mindenkinek jelentette ugyanazt. Mindenesetre három főbb pontot sikerült meghatározzunk, milyen irányban indulnánk el. Egyrészt mindenki számára tudnunk kell majd élelmiszert biztosítani, másrészt ezeknek az élelmiszereknek frissnek, egészségesnek és finomnak kell lenniük. Harmadrészt, az előbbiek megvalósításához növelnünk kell a tudatosságot az élelmiszerlánc összes szereplőjénél. Az élelmezési rendszer működését meghatározó alapelveket is lefektettükezek az alábbiak lennének: állandóság, szabadság, nyitottság, gyorsaság, egyszerűség, változatosság, objektivitás, átláthatóság, nyomonkövethetőség, bizalom, szolidaritás.
GONDOLATOK A FENNTARTHATÓ TÁPLÁLKOZÁSRÓL
Számomra az alábbi két alapelv a legérdekesebb: szolidaritás és objektivitás. Ezek mentén osztanék meg pár gondolatot a fenntarthatóságról.
A találkozón éles vita alakult ki például a bio élelmiszerekről. Hogy a jövőben lesz-e normális élelmiszer, az nem azon múlik, hogy minden bionak lesz-e minősítve vagy sem. Természetesen felül kell vizsgálni az agráriumban engedélyezett anyagokat, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ökológiai rendszerek védelmére. Ettől viszont még a fenntartható termelés nem egyenlő a bio minősítéssel! A fenntarthatóság jóval összetettebb dolog ennél... Mindenesetre a szezonális, helyi kistermelőktől származó termékek sokunk szerint finomabbak, mint a tömegtermelésből kikerülők. Ha fenntartható gazdálkodásból származnak, az külön öröm. Az meg pláne nagyszerű, hogy magyar gazdálkodókat támogathatunk az ilyen termékek vásárlásával.
Nem az ökológiai termesztés ellen beszélek; például tavaly a Szezon Kertben én is biokertészkedtem.
Azonban az objektivitás és szolidaritás mentén semmiképpen sem szabad azt éreztetni, hogy ha valaki bio minősítésű élelmiszereke fogyaszt, akkor ő feltétlenül egészségesebb, mint a többiek. Nagyon szerencsés az, aki megteheti, hogy így táplálkozzon, de a nagy többség ezt nem engedheti meg magának. Vagy, lássuk be, nem is akarja. Az egészség és rátermettség nem ezen múlik. 2018-ban is ott tartunk, hogy a legnagyobb probléma a mennyiségi vagy minőségi éhezés. Azaz hatalmas embertömegeknek nem jut elég élelmiszer, vagy ami jut, az nem teljes értékű. Mindeközben a világ ezen felén próbáljuk megtalálni a szent grált, "A" tiszta élelmiszert - de én nem gondolom, hogy lenne olyan. Ettől még persze jogos, hogy érdekel minket, hogyan a legoptimálisabb étkezni.
Amellett, hogy számít a saját jóllétünk, érdemes kicsit tovább is gondolni a dolgokat. Itt visszautalnék a bevezetőre: mit tehetünk azért, hogy az elkövetkezendő generáció is legalább olyan szerencsés legyen, mint mi?
A hangsúly a szerencsésen van. Szubjektív vélemény, de én minden mikroműanyag-, hormon- és növényvédőszer-maradék ellenére a jelenlegi élelmiszer ellátottság miatt nagyon szerencsésnek érzem magam. SOHA sem lesz olyan időszak, amikor ne lenne tele a környezetünk egy csomó potenciálisan veszélyes anyaggal. Abszolút destruktívnak tartom a #régenmindenjobbvolt hozzáállást, és nem akarom már előre siratni a ’szegény’ elkövetkezendő generációkat. Az elmúlás a természet része, mindig lesznek veszélyforrások, ahogy tudunk alkalmazkodunk, így fejlődik a faj. Jelenleg éppen nem sújt minket annyi járvány, és tömeges, rendszeres élelmiszer-fertőzés, mint a múltban; most éppen a mikroműanyag vagy némely növényvédőszerek vannak terítéken. Nyugalom, biztosan lesz min (okkal) aggódni a jövőben is! Nagyon fontos, hogy feltárjuk és kezeljük a veszélyforrásokat, de nem szabad táplálkozási ideológiákat kanyarítani köréjük.
Visszatérve a Fit4Food találkozóra, arra jutott a csapat, hogy az élelmiszerpazarlás visszaszorítása az első lépés afelé, hogy legyen elég élelmiszer a jövőben. Ez az a pont, ahol a leggyorsabban és leghatékonyabban be lehet vonni az élelmiszerlánc összes tagját. Ennek fényében szeretnék megosztani veletek egy NÉBIH által is díjazott, hatodikos iskolások által készített rövid videót. Szerintem hihetetlen cukik és ügyesek a gyerkőcök! A videót pedig áthatja a szerénység, ami talán az élelmiszerekről való gondolkodásnak sem ártana. Remélem, nem jön egy olyan komment sem, hogy a „krumpli nem egészséges, mert gyorsan felszívódó szénhidrát”, vagy „OMG, fehér lisztből sütötték a pogácsát”… :)
TERMÉSZETES KONTRA MESTERSÉGES
Hogy tudjuk élelmezni az elkövetkezendő generációkat, jól kell gazdálkodnunk az erőforrásokkal. Érdekes kérdés, hogy vajon pazarlás-e, ha/amikor mindig mindenből a lehető legtermészetesebbnek beállított élelmiszert választjuk a mesterségesen előállított helyett. Vagy éppen csak a legtökéletesebb alapanyagot tartjuk egészségesnek. Az iparilag előállított adalékanyagoknak, dúsított élelmiszereknek is megvan a haszna. Persze, vannak aggályos adalékanyagok, ez tény - viszont nem minden adalékanyag, sőt, nem minden mesterségesként nyilvántartott vagy szimplán annak gondolt adalékanyag rossz!
Egy példa: szükséges-e minden alkalommal citrommal savanyítani, vagy néha "elég lesz" az iparilag termelt citromsav? Pár hete volt egy szavazás a blog facebook oldalán arról, hogy az iparilag, gomba segítségével előállított citromsav természetes-e, és a szavazók több mint egyharmada nem tartotta annak. Engem nem feltétlen zavar, ha a félkész vagy kész ételemben a valódi citromot Aspergilus niger ’A fáraó átka’ becenevű penészgomba segítségével előállított citromsavval helyettesítik. Igaz, hogy az aroma nem ugyanaz, és a citromlében több potenciálisan hasznos vegyület is van, de ettől még a citromsav maga az citromsav, akár gomba gyártja, akár egy zárvatermő növény. Bővebben ITT olvashattok a témáról.
Abszolút zöld és a környezeti erőforrásokat figyelembe vevő hozzáállásnak tartom, hogy nem akarjuk mindig a „legtisztább”, legidillibb alapanyagokat enni, és én a hétköznapokban nem vagyok gurmé...
Miattam ne kelljen még több termőterületet felhasználni, hogy csak gyümölcsből kinyert aromákat és színezőanyagokat tegyenek az ételembe. Jelenlegi természettudományos és egészségügyi ismereteim birtokában elég biztosnak tartom azt, hogy ami mesterségesnek gondolt, az nem feltétlen rossz. Mielőtt még jönnének a trollok: leszögezném, hogy nem egy ateista/kemény racionalista nő vagyok, nekem is van spirituális oldalam, és a tudománnyal kapcsolatban is merek szkeptikus lenni... Egyszerűen csak bele merek gondolni, és utána merek menni dolgoknak.
A jövő élelmezési rendszerével kapcsolatban a realitás talaján kell maradni. Az élelem örökké az egyik alapvető örömforrásunk is marad, a mohóság pedig egy természetes ösztön. Emberek vagyunk, és nem lenne szép egyikünktől sem elvárni, hogy soha ne akarjuk a lehető legjobb falatokat vagy azt, hogy éppen ne lakomázhassunk egyet. Ezek a vágyak mindenkiben természetesek. A legtöbb ember nincs abban a helyzetben, hogy a táplálkozásban az élvezeteket keresse, örül, ha van mit enni... Ennek fényében sem fair úgy beállítani az „eredeti”, „adalékanyagmentes” vagy éppen bio minősítéssel rendelkező termékeket, hogy azok minden értelemben a legjobbak, legegészségesebbek is.
EDUKÁLJUK A FOGYASZTÓKAT
Hogy mit fogunk enni a jövőben, az most dől el az asztalokon. Talán sosem volt még ilyen fontos, hogy az egészséges élelmiszert, táplálkozást miként határozzuk meg. Ahhoz, hogy visszaszorítsuk a divat miatti pazarlást, tudományosan és egészségügyben is képzett szakemberekre van szükség. Nagyon félelmetesnek hathat az, amit nem értünk. Az élelmiszeripar működése, adalékanyagok és mellékhatásaik, a kémiai, biológiai manipulációk, mi hogyan hat a testünkre stb. Számtalan olyan egészségügyi szakember van az országban, aki táplálkozástudományi szakember, és mellette természettudományos vagy élelmiszeripari szakember is. Itthon még nincs olyan hivatalos szerv, amely összefogná a táplálkozástudományi szakembereket és dietetikusokat. Ha próbálunk őszintén és szerényen állni a helyzethez, könnyen belátható, hogy a XXI. század élelmiszeriparát, tudományos eredményeit és egészségügyi működését nem fogja egy-egy konkrét szakma teljesen átlátni. A kompetenciaháborúkat háttérbe, a közös munkát pedig előtérbe kellene helyezni egy olyan országban, ahol az egészségügyi statisztikák világviszonylatban is siralmasak. A jelenlegi rendszer: nem fenntartható.
Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy mit fognak enni az ükunokák, de az biztos, hogy a táplálkozási divathullámok és az ebből (is) fakadó mai és jövőbeli túltermelés és pazarlás nem fogja megkönnyíteni a dolgukat. Már leírtam párszor a blog fennállása óta, de megint csak ismételni tudom magamat: viszonyuljunk szerényebben az élelmiszerhez! Ezzel nagyon nem lőhetünk mellé, főleg ha szeretnénk a jövő embereire is gondolni.
