Csomagolással a globális élelmiszer-veszteség és -pazarlás ellen

Az ésszerű adagok, a „fogyasztható” és a „minőségét megőrzi” egyértelmű jelölése és a hosszabb eltarthatóságot garantáló új csomagolási megoldások csak néhány példa, mivel járulhat hozzá a csomagolás az élelmiszerpazarlás csökkentéséhez a magas jövedelmű országokban. De mi a helyzet az alacsony és közepes jövedelmű országokkal?

Ezzel a kérdéssel indított Robert van Otterdijk, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) agráripari és az élelmiszerpazarlással foglalkozó szakértője a hollandiai Packed 7-ik Globális csúcstalálkozón a minap, és egyúttal pár ígéretes válasszal és megoldással is szolgált.

Fotó: ©FAO/Genya SavilovFotó: ©FAO/Genya Savilov

„A jó minőségű csomagolóanyagok, melyek számunkra magától értetődőnek tűnnek – a konzervdobozok, palackok, Tetra pakk és társaik – az alacsony jövedelmű országokban nem állnak rendelkezésre,” – mondta van Otterdijk. „Itt, különösen az agráripari kis- és középvállalkozói szektorban, az élelmiszer-csomagolás még mindig gyerek cipőben jár.”

Nem csupán a megfelelő csomagolóanyag hiányzik, de maguk a töltő-, csomagoló gépek is, mondta a Budapesten élő szakértő. A csomagolóanyagot importálni kellene, ami meghaladja a legtöbb kisvállalkozó lehetőségeit, továbbá túlságosan megdrágítaná, és ezzel versenyképtelenné tenné termékeiket a nagyobb vagy külföldi gyártókkal szemben.

„Ez nagyban akadályozza a vidéki térségekben az értéklánc fejlesztését és a jövedelemtermelést, ahol egyébként a mezőgazdasági alapanyagok bőségesen elérhetők,” – mondta van Otterdijk. „Gyümölcs, zöldség, tej, hús, hal – ezek azok a romlandó élelmiszerek, amelyek azonnali feldolgozást és csomagolást igényelnek az élelmiszerveszteség elkerülése érdekében.”

„Gyümölcs, zöldség, tej, hús, hal – ezek azok a romlandó élelmiszerek,
amelyek azonnali feldolgozást és csomagolást igényelnek
az élelmiszerveszteség elkerülése érdekében.”

Robert van Otterdijk (FAO)

A FAO szerint komoly gazdasági-befektetési potenciál rejlik a fejlődő országok csomagolóiparában.

„Tekintve, hogy a fejlődő országokban növekszik az élelmiszertermelés és –feldolgozás, ezzel egyidőben a csomagolóanyagok és –gépek iránti igény is, amik együttesen komoly gazdasági ösztönzőt jelentenek a helyi gyártásba való befektetésekhez,” – véli a szakértő.

Nemzetközi SAVE FOOD kezdeményezése révén a FAO-nak már sikerült felkelteni a csomagolóipar figyelmét, széles körű partnerségbe tömörítve azt az élelmiszertermelők, a feldolgozók, a kiskereskedők, a fogyasztók és a civil társadalom bevonásával.

A FAO adatai szerint az emberi fogyasztásra előállított élelmiszer egyharmada megy kárba. Az elpazarolt élelmiszer-mennyiség amellett, hogy fedezné a globális élelmiszerhiányt, komoly negatív környezeti következményekkel is jár.

Az élelmiszer-veszteség és –pazarlás felszámolását a globálisan elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok között is megtaláljuk: a 12.3-as célkitűzés alapján a globális élelmiszerpazarlás mértékét kereskedelmi és fogyasztói szinten is a felére kell csökkenteni 2030-ra, ugyanúgy mérsékelni azt a termelési és ellátási láncban, beleértve a betakarításkor keletkező veszteségeket.