„Tea break“
Fotó: http://www.historic-uk.com/CultureUK/afternoon-tea/
A tea története régre nyúlik vissza, viszont az 5 órai teázás csak a 19. század közepén jelent meg.
1840-ben Anna, bedfordi hercegnő vezette be a köztudatba. Akkoriban az volt a szokás, hogy az arisztokrácia naponta, csak kétszer étkezett, reggel és este. Anna hercegnőt azonban már délután 4-kor gyötörte az éhség.
Így a lakosztályára vitetett teát, kenyeret, vajat és kekszet, hogy kibírja vacsoráig. Egy idő után szokásává vált és mint tudjuk társaságban sokkal jobb nassolni, ezért egyre több barátnőjét és ismerősét hívta el magához, hogy csatlakozzanak a délutáni összejövetelhez. A helyszín azonban megváltozott. A magán lakosztályt felváltotta a ház társalgó része.
A felsőbb körökben divatos társadalmi eseménnyé vált. A hölgyek az 5 órai tea tiszteletére hosszú elegáns ruhát, kesztyűt és kalapot viseltek. Ezek a délutáni szeánszok általában szalonokban történtek.
A hagyományos délutáni tea parti válogatott finom szendvicsekből áll, természetesen nem maradhat ki a nagyon vékonyra szeletelt uborkás szendvics, a torták és az aprósütemények sem. A teát pedig szigorúan ezüst teáskannából szabad kiönteni, a csodásan díszített kínai porcelánba.
Ehhez képest napjaink teázási szokásai szentségtörésnek minősülnek. Egy átlagos angol külvárosi otthonban a délutáni teázás már csak egy kis kekszet és egy bögre filteres teát jelent.
