Smalahove avagy főtt birkafej- Norvégia
Fotó: http://images.matprat.no
Ez az étel, eredetileg a szegény emberek ünnepi eledle volt Norvégia nyugati részén. Napjainkban, azonban már az egész országban, tradícionális karácsonyi étel és legalább olyan büszkék rá, mint mi a Szegedi Halászlére. Bár minden részrehajlás nélkül, zongorázható a különbség a Halászlé javára. A főtt birkafej elkészítéséhez csupán türelemből kell sok, ugyanis 3-5 órán át kell főzni. Ami azonban a hozzávalókat illeti, az nagyon minimál. Só, bors, víz és kész is a tányérunkról ránk kacsintó birkafej, mely természetesen bontatlan, hiszen a nyelvét és az agyát is benne hagyják.
Tong zi dan-Kína
Fotó: https://blog.jiji.ng
Tong zi dan, ami tükörfordításban a szűz fiú tojásait jelenti. Minden évben kora tavasszal egy kínai városban, Dongyangban, a helyi iskolákban szűz fiúk vizeletét gyűjtik össze, majd ebben főznek ki komolyabb mennyiségű tojásokat. A helyiek szerint csökkenti a testhőmérsékletét, jó hatással van a vérkeringésre és általánosságban növeli a test energiaszintjét. Az ízvilágot tekintve nincsenek információink, de az biztos, hogy a Tong Zi Dan Kínában a kultúrális örökség része.
Casu Marzu - Olaszország
Fotó:http://madame.lefigaro.fr
Az olasz konyháról, általában a pizza, a spagetti, a finom tengeri herkentyűk, sonkák és az isteni sajtok jutnak az eszünkbe. Sokan esküsznek az érett, már-már orrfacsaró illatú sajtokra, de még nekik is óvatosan ajánlom a Casu Marzu sajtot, ami Szardínia szigetének egy különleges csemegéje. A sajt neve elég beszédes, magyarul, rohadt sajtnak hívhatnánk.
8 milliméter hosszú, áttetsző kis nyűlárvák lakmároznak a zsíros juhtejből készült sajtban, szivacsos struktúrát adva neki. Ugyanakkor a lárvák kiválasztanak egy fehéres folyadékot is, amit az olaszok egyszerűen csak “lagrimá”-nak, azaz könnycseppnek neveznek és ez a fehér színű váladék egy édeskés ízt ad az amúgy erős ízű sajtnak.
