„A hazánkban kimutatott kajszilevéltetű távol-keleti eredetű, amely Japánból, Oroszország távolkeleti területeiről, Kínából, Tajvanról és részben Indiából volt ismert. Európában eddig csak Olaszországban figyelték meg, ahol 2016-ban jelent meg. Magyarországon ráadásul máris annyira gyakorivá vált, hogy a levelek fonákján található telepeire szinte bárhol ráakadhatunk, ahol kajszifák vannak” – mutatott rá Borbély Csaba, a MATE Kertészettudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója, a tanulmány első szerzője.
„Fontos kiemelni, hogy a közvetlen kártételen túl a levéltetvek vírusvektor szervezetek is lehetnek, azaz a még egészséges növényekre áttelepülve azokat is megfertőzhetik. Sikerült kimutatnunk a kajszihimlőt okozó vírust (PPV) a kajszilevéltetű testéből, tehát az új kártevő nagy valószínűséggel terjeszti a betegséget” – hangsúlyozta Dr. Markó Viktor, a MATE Rovartani Tanszékének professzora.
A kajszilevéltetű 2-3 mm testhosszúságú, világoszöld színű apró rovar, ami szívogatásával a kajszifák leveleinek sodródását okozza, elsősorban a tavaszi időszakban. A károsított hajtásokon a levelek idő előtt lehullanak, gyakran a hajtáscsúcs is visszaszárad, ami nyári új hajtásnövekedést okozva gyengíti a fákat, és rontja a korona szerkezetét.
Június közepére a levéltetvek elhagyják a kajszit, majd életciklusukat valamilyen – egyelőre még nem azonosított – nyári tápnövényen folytatják, de a torzult, összesodródott levelek ezután is láthatók a fákon. Az ivaros alakok ősszel visszatelepülnek a kajszira, az áttelelő tojásokat a kajszi hajtáscsúcsaira, a rügyek tövéhez helyezik.
„Bár a kajszitermesztésben és a kiskerti növényvédelemben a levéltetvek elleni védekezés a korábban is jelen lévő levéltetűfajok kis jelentősége miatt eddig nem szerepelt külön tételként, az új kártevőfaj nagyarányú jelenlétét, illetve az általa okozott jelentős közvetlen és közvetett kártételt figyelembe véve indokolt lehet az eddigi növényvédelmi gyakorlat felülvizsgálata és egy tavaszi levéltetű elleni kezelés beiktatása” – figyelmeztetnek a szakértők.
Kémiai növényvédelem levéltetvek ellen Magyarországon jelenleg deltametrin, labda-cihalotrin, acetamiprid és spirotetramat hatóanyagokkal engedélyezett kajszin. Ökológiai szemléletű kertészeknek javasolhatók az olajos lemosó kezelések, illetve a káliszappanos permetezés, ami szintén hatékonyan csökkentheti a levéltetvek számát.
A kajszilevéltetű hazai elterjedésének és jelentőségének vizsgálata, életmódjának jobb megértése és a hatékony, környezetbarát növényvédelmi eljárások további fejlesztése aktuális kihívás a MATE Növényvédelmi Intézetének kutatói és a gyakorlatban tevékenykedő növényorvosok számára.
Amióta az emberiség kultúrnövényeket termeszt, a károsítók folyamatosan jelen vannak a növénytermesztési gyakorlatban, így az ellenük való hatékony védekezés is állandó kihívást jelent. Az éghajlatváltozás, a globális kereskedelem és a távoli tájakra történő utazások növekvő népszerűsége következtében ráadásul újabb és újabb kártevőfajok is megjelennek az egyes növénykultúrákban. Megbújhatnak ugyanis a szállított és nem megfelelően ellenőrzött dísz- és haszonnövény-szállítmányokban, csomagolt faáruban, de akár a nyaralásról „hazacsempészett” növénypalántákon is.
Sok esetben egy-egy növénykultúra sikeres termesztését is befolyásoló, jelentős kártevők is bekerülnek az ország területére, e fajok terjedésének megfigyelése és az ellenük való hatékony növényvédelmi eljárások kifejlesztése napjaink növényorvosainak fontos feladata.
A kajszibarack Kínából és Közép-Ázsiából ered, de mára a mérsékelt égövi országokban világszerte termesztik. Magyarország jelentős gyümölcsfaja, a gyümölcstermő ültetvények mellett szinte minden házikertben találkozhatunk vele. Növényvédelme egészen a közelmúltig néhány, zömében Európában őshonos kártevő és kórokozó (gutaütésszerű elhalás, apiognomóniás levélfoltosság, gyümölcsmolyok) elleni védekezésen alapult.
