Az ehhez kapcsolódó virtuális rendezvény, melyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD) és a Világélelmezési Program (WFP) közösen jegyeznek, kiemeli a női gazdálkodók, vállalkozók és vezetők fontos szerepét a járvány utáni újjáépítésben, mellyel hozzájárulhatnak a szegénység felszámolásához, a termelékenység, az élelmezésbiztonság és a táplálkozás javításához.
„A világon élő 1,1 milliárd 18 év alatti lány válhat a történelem legnagyobb női vezető, vállalkozó generációjává, akik jobb jövőt biztosíthatnak nekünk. Ennek ellenére a nők és lányok továbbra is strukturális akadályokba ütköznek, ami megakadályozza őket saját és környezetük teljes potenciáljának kiaknázásában, életkörülményeik javításában,” – mondta a FAO főigazgatója Csü Tong-jü. „Pedig kulcsszerepük lehetne a COVID-19 járványra adott válaszban és kiemelten az agrár-mezőgazdasági rendszerek átalakításában. Együtt kell dolgoznunk ezen változások elindításához.”
„Alapvető fontosságú, hogy ne csupán több nő legyen a vezetők között, de legyenek meghallgatva és bevonva a járvány elleni válaszba és az újraépítésbe is,” – mondta az IFAD elnöke Gilbert F. Houngbo. „Befektetni a női vezetőkbe és bevonni őket a koronavírus utáni jövő építésébe elengedhetetlen ahhoz, hogy a nők szempontjai és szükségletei is érdemben érvényesüljenek és jobb élelmezési rendszereket alakítsunk ki, ahol mindenki egyenlően jut tápláló ételekhez és megfelelő megélhetéshez.”
„A nők és lányok teszik ki a világ lakosságának felét, ezért épp ideje, hogy ez a vezetői pozíciókban is tükröződjön,” mondta David Beasley, az Élelmezési Világprogram ügyvezető igazgatója. „Munkánk során tapasztaljuk, hogy ahol hozzáférésük a tudáshoz, erőforrásokhoz és gazdasági lehetőségekhez javul, és szabadon dönthetnek, azon családokban, közösségekben és országokban az éhezés csökken és a táplálkozás minősége javul.”
A női vezetők különösen fontosak a fejlődő országok vidéki térségeiben, hogy az ott élő 1,7 milliárd nő és lány érdekei ne legyenek figyelmen kívül hagyva. A Dél-Ázsiában és a szubszaharai Afrikában élő nők 60%-a a mezőgazdaságban dolgozik, ennek ellenére kevésbé férnek hozzá erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz – a földhöz, kölcsönhöz, tudáshoz, alapanyagokhoz és eszközökhöz. A földeken végzett munkán túl rájuk hárul a háztartás terhe, ami a járvány miatt meg is növekedett. Ezzel egyidőben a nőket érzékenyen érintették a járvány szociális és gazdasági hatásai, mint a megélhetés elvesztése és a jövedelemcsökkenés.
Biztosítani, hogy a nők hangja is érvényesüljön nem csupán egyenjogúsági kérdés. A női vezetők hozzájárulhatnak a termelőeszközök fölötti erősebb kontrollhoz, ezáltal növelve termelékenységüket és bevételeiket, javítva az élelmezésbiztonságot és elhelyezkedési esélyeiket.
Kutatások szerint, ha a női gazdálkodók a férfiakéval egyenlő szinten férnének hozzá a termelő erőforrásokhoz, a hozamok 20-30%-kal és a mezőgazdaság teljes kibocsátása 2,5-4%-kal is bővülhetne, melynek köszönhetően akár 150 millió ember is kiemelkedhetne az éhezésből.
