A mezőgazdasági termékpiacok helyzetéről szóló új jelentés szerint a világkereskedelem és a működő piacok a fejlődés alapkövei és hozzájárulhatnak a befogadó gazdasági növekedéshez, a fenntarthatósághoz és az ellenálló képesség erősítéséhez.
„Szükség van a piacokra, mint a globális élelmezési rendszerek alapvető részére. Különösen az ilyen nehézségekkel teli időkben, a COVID-19, a vándorsáska és az éghajlatváltozás idején,” – írta a FAO főigazgatója, Csü Tung-jü a kiadvány előszavában.
A globális agrár-élelmiszeripari értéklánc korszaka
Az adatok azt mutatják, hogy a globális agrár- és élemiszerkereskedelmi export mintegy harmada vesz részt a globális értékláncban, ezen termékek legalább kétszer lépik át határokat.
A globális értékláncok bővüléséhez hozzájárult a jövedelmek emelkedése, a kereskedelmi akadályok eltűnése és a technológiai fejlődés, amely átalakította a piacokat és a kereskedelmi folyamatokat, közvetlen kapcsolatot biztosítva a kereskedők és más országokban és kontinensen élő fogyasztók között.
„A globális értékláncok megkönnyítik a fejlődő országok számára a globális piacra való belépést,” – mondta a FAO főigazgatója.
A globális láncban való részvételért cserébe a kistermelők növelni tudják termelésük volumenét és értékét. Bár a globális értéklánc szigorúbb élelmiszerminőségi és biztonsági követelményei akadályt is jelenthetnek számukra.
„Meg kell duplázni a kistermelők támogatásáért tett erőfeszítéseinket, hogy részt tudjanak venni a globális folyamatokban, és a vidéki térségek fejlődéséért és az élelmezésbiztonságért,” – mondta Csü.
Ehhez olyan szakpolitikai környezetre van szükség, ami lehetővé teszi a piacok – és a kistermelők részvételének – kiteljesedését, többek között jobb infrastruktúra és szolgáltatások, oktatás és termelő technológia révén.
A digitális technológia hozzájárulhat a piacok jobb működéséhez és a kistermelők piachoz jutásához. Innovatív megoldások, mint az élelmiszercikkek e-kereskedelme a termelőknek és a fogyasztóknak is előnyös lehet. Ahhoz azonban, hogy a digitális innovációból a legszegényebbek is részesüljenek, csökkenteni kell a fennálló digitális szakadékot az agráriumban.
A nyitott üzleti megoldások, mint a szerződéses termelés és a blockchain, alkalmazásával a gazdák jobban bekapcsolódhatnak a modern és komplex értékláncokba.
Piacok és fenntarthatóság
A FAO elemzés rámutat az agrár-élelmiszeripari piacok szerepére a fenntartható fejlődésben.
Az önkéntes fenntarthatósági tanúsítványrendszer és szabványok szélesebb körű alkalmazásával a mezőgazdaságban a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi érdekek jobban összeegyeztethetővé válnak.
Ezen tanúsítványok elősegíthetik a tisztességes kereskedelmet, a diszkrimináció-mentességet és a környezetbarát termelési módszereket. Biztosíthatják a munkahelyek védelmét, a gyermekmunka kizárását és a befektetéseket.
Ugandai kávétermesztők példáját véve, a fenntarthatósági tanúsítványokat alkalmazó családok 146%-kal növelték meg a gyermekek oktatására szánt költéseiket és a gyermekek hosszabb ideig tanulnak, mint a tanúsítványt nem használók. Etiópiában a fenntartható erdőgazdálkodáshoz és az erdőségek csökkenésének megállításához járul hozzá az erdei fák árnyékában termelt kávé – mutat rá egy másik, a témában végzett tanulmány.
Itt érdemes megjegyezni, hogy miközben a banán a legjelentősebb trópusi kereskedelmi cikk, csupán mintegy 5-8%-a esik valamilyen fenntarthatósági szabvány alá.
Kereskedelem és piacok – trendek és hatások
- A nemzetközi agrár-élelmiszeripari kereskedelem fő mozgatói: technológiai fejlődés, urbanizáció, népesség- és jövedelemnövekedés, csökkenő szállítási költségek, kereskedelmi politikák és a vámok mérséklődése.
- A közepes jövedelmű országok összesített részesedése a globális agrár-élelmiszeripari kereskedelemből 25%-ról (2001.) 36%-ra (2018.) nőtt.
- Reálértéken a globális élelmiszer- és agrárcikk kereskedelem 1995 óta több mint kétszeresére nőtt, habár a növekedés ütemét a 2008-as pénzügyi válság lelassította. Hasonló hatások várhatók a COVID-19 járvány miatt.
- A digitális technológiák átalakíthatják az élelmiszer értéklánc egészét. Javíthatják a hatékonyságot, munkahelyeket teremthetnek és kímélik az erőforrásokat. Ám a technológiai innováció teljes hatását nehéz megjósolni.
- Míg az Eurázsia, Kelet-Ázsia és a Csendes-óceán térségekre leginkább a belső kereskedelem jellemző, Dél-Ázsia, Latin-Amerika és a Karib-térség, a Szubszaharai Afrika, Észak-Amerika, a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaira inkább a nemzetköziség. A Szubszaharai Afrika, Latin-Amerika és a Karib-térség agrártermékeinek 90%-a más kontinensen köt ki.
- A kereskedelem továbbra is fontos szerepet játszik a globális élelmezésbiztonságban, általa a felesleg a hiányos térségekbe kerülhet.
- A regionális kereskedelmi megállapodások hozzásegíthetnek a globális értékláncban való részvételhez és az intézményi és szakpolitikai reformokhoz.
- Az agrár-élelmiszeri kereskedelmet a feldolgozott élelmiszerek dominálják.
